Forrás: Bombahír.hu
Új rovatunkban a különböző vízipipákról, dohányokról, szenekről és egyéb kiegészítőkről számolunk be a habitus iránt érdeklődőknek. A rovat végén található értékelés természetesen relatív. A pipázás élménye függ a használt pipától, széntől, a fogyasztás körülményeitől, magától a fogyasztótól és még ezer más dologtól, mégis kiindulási alapot nyújthat a leendő vásárlónak
Sokszor volt már dolgom az Al Waha termékekkel, és ritkán csalódtam bennük, ezért jó érzéssel láttam neki az 50 grammos doboz kibontásának. Maga a karton, amibe csomagolják, ritka silány minőségű, de ettől nagylelkűen tekintsünk el, hiszen nem azért csengettük ki a 600 forintot, hanem a tartalomért. A légmentes fólia felbontása után azonnal megcsapja orrunkat a banán és a csokoládé gyermekkorunkból ismert aromája, mely akár évtizedekkel ezelőtti emlékeket is képes a felszínre hozni. Bár a Banana Split valójában a banán és a csoki keverékén túl még epret és vaníliát is tartalmaz, én ezt sem az illatán, sem az ízén nem éreztem.
A csalódás
A teszthez 40 mm-es Three King's szenet használtam, szélvédett helyen, egy 47 cm-es pipával, melyről a következő alkalommal adok részletes leírást. Miután felizzottak a Három Királyok, nekiláttam. Hogy is fogalmazzak? Valami egészen egyedi ízrobbanást vártam, talán az illat, talán a dobozon lévő ízléses kompozíció miatt, de a várt csoda elmaradt. Olyan volt az egész, mintha egy adag banános dohány közepére odabiggyesztettünk volna egy körömnyi vaníliát, amolyan ,,nesze paraszt" módra. Persze-persze az utóíz nem volt rossz, de mégis úgy éreztem magam, mint a kisgyerek, akinek csokit ígérnek, és csak kakaós tejbevonómasszát kap.
Nem is olyan...
Az első tíz perc után azonban valami megváltozott. A banán karakteres íze lassan a háttérbe szorult, átadva magát a csokoládénak. Na nem a Nakhla-féle égett, kakaó ízű förmedvényének, hanem igazi csokoládénak! Fél éve már, hogy nem éreztem ilyen lágy, selymes ízharmóniát. Ugyan az eper a mai napig nem bukkant fel ebben a termékben, de igazából nem is hiányzik belőle. A következő fél óra ebben az állapotban telt, sűrű füsteregetések közepette arra gondoltam, hogy miért nem tud minden dohány ilyen minőségű lenni. Az Al Waha nem hazudtolja meg a nevét, tényleg olyan jóleső érzés, akár egy oázis a sivatagban.
Minden jó, de a vége?
A negyvenedik perc tájékán eszméltem rá, hogy valami nem stimmel. Mintha teljesen elaludt volna a szén, a füst már csak élettelenül pöfögött át a vízrétegen. Megpiszkáltam a szenet, kimostam a csövet, ellenőriztem a szűrőket, de semmi. Szűk háromnegyed óra alatt el lehet szívni egy adagot, és ezen semmilyen fortély, még a hőtartó sapka sem segít. Az eset már csak azért is furcsa, mert ez a dohány még nedvesebb is a szokásosnál, így az ember elvárná, hogy legalább egy órán keresztül élvezhesse. Mikor leszedtem az alufóliát a kerámiáról, semmi sem ragadt fel a fóliára, minden gramm a helyén maradt.
Összesítés
Dohány: Kicsit nedvesebb a szokásosnál, ami nem baj, viszont a doboz rossz minőségű, szinte érintésre szakad. Nagy meló lett volna megcsinálni? 10/7
Íz/illat: A hiányzó alkotórészek, és a lassú ,,kibontakozás" ellenére meg vagyok elégedve, amíg tartott, nagyszerű zamata volt. 10/8
Füst: Az Al Waha dohányoktól megszokott mennyiség, különösen selymes formába öntve. Megfelelően telített, nem túl zsíros, nem túl tömény. 10/9
Élmény: Szép és jó, mondhatni csodás, de miért kell minden csodának három napig (45 percig) tartania? Se az eleje, se a vége nem volt az igazi. 10/8
Hangsúlyozom: Amíg tartott, fantasztikus volt, megéri az árát, ajánlom nektek. Biztosan van néhány maszek módszer, amivel le lehetne rövidíteni az ízvilág kiteljesedésének idejét, illetve megnyújtani a dohány élettartamát, de azért arra is gondolhatnának a Jordán gyártók, hogy nem mindenki a sivatagban pipázik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése