Nem olyan régen rávetemedtem arra, hogy új zenéket töltsek le vízipipázáshoz. Rákerestem a Google-ban és kiadott egy oldalt ahol sok arab zenét lehet letölteni. Többek közt Arabictól, 2Pactól és Bob Marleytől töltök zenét, bár ez utóbbi pont nincs fenn ezen az oldalon ami a lap alján van linkelve.
Egy kis információ az arab zenéről:
Arab zene, uralkodó stílusa máig az ú. n. makam-stílus: mérvadóul elfogadott alap-melódiáknak a legkülönbözőbb változatokban való megelevenítése az előadásban. Ebben, valamint az ékesítések, rögtönzések gyakorlatában az A. valósággal típusa a K.-i zenének s nem véletlen, hogy a köztudatban is minden K.-i zene prototípusaként szerepel. Főbb jellemvonásai: a hangsor beható, az európaitól sokban különböző felaprózása, kisebb hangközök használata, (harmadhangok, mások szerint negyedhangok), jellegzetes kromatika, bővített és szűkített másodlépések, a forma szabad kinyújtása és variálgatása, az alapul vett hangsor-, ill. dallam-szkéma, (makam) megőrzésével. Hangszerei: vonós és pengető húros hangszerek, (köztük a rövidnyakú al'ud az európai lant őse, a vonós rebab és kemendzsé alighanem az európai hegedűfélék elő-futárjai); sípok, (a zurna, azonos az ú. n. töröksíppal,-az argul nevű kettőssípnak kiterjedt ázsiai és afrikai rokonsága van); dobok, cimbalomfélék, csengők, stb. Némelyik antik hangszerek leszármazottjának látszik: így a tanbur egy ó-egyiptomi gitár mai utasa; a kanun nevű citeratípus, (mely a görög kanon, azaz monochord nevét viseli) az asszír citerákkal, a darbuka az asszír dobokkal rokon. Ugyancsak antik kapcsolatokra mutat az arab zeneelmélet irodalma, (Mahmud as-Sirázi, Al-Fárábi, Al-Saláhi, Abd al-Kádir, stb.).
Az A. történeti szerepe egyike a legbonyolultabb kérdéseknek. A makam-stílus ugyanis, az arabok VI-X. sz.-i hódításai nyomán, óriási területre eljutott s D.-Arábiától Ny.-Afri-káig és Hátsóindiáig, Spanyolországtól és a Balkántól az Altáj-hegységig otthagyta a nyomát Afrikában, Európában és Ázsiában. Hogy eredetében arab volt-e, v. valamely meghódított magaskultúrától, (a perzsától) vették-e át a hódító arabok, még nyílt kérdés; de annyi bizonyos, hogy az araboktól átvette a török népek Jelentékeny része, (az ú. n. D.-i törökség: oszmánok, turkománok, krimi tatárok, stb.), az afrikai és előázsiai népek jórésze; hatott a spanyol és szicíliai népzenére, a románra, bolgárra, kaukázusira, zsidóra és hindura, sőt, mint újabb kutatások tisztázták, egyes hangszerek vándorolja révén kisugárzott a távol K.-re is. Ma általában ezt a kromatikus makam-stílust szokták "keleti zene" megjelöléssel összefoglalni, holott majdnem bizonyos, hogy a K. ókori, legrégibb zenekultúrájához nem sok köze van. Legújabban a zenetudomány a falusi arabok és beduinok primitívebb, ősibb zenéjét is kezdi megkülönböztetni a városi, "klasszikus" arab-perzsa-török zene-stílustól. Főbb írod.: Kiesewetter, Idelsohn, Hornbostel, Lachmann, Farmer, Bartók, Rouanet, d'Erlanger művei. L. még Afrika zenéje és Ázsia zenéje.
De azért itt egy 2Pac szám ízelítőnek, nézzétek meg és töltsetek bátran:
Töltsetek arab zenét innen:
or
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése